A kérdésfeltevés egy téves következtetés, ahol a premisszák feltételezik a konklúzió igazságát. Az érvelés körbe-körbe jár. Feltételezi, amit bizonyítani próbál. A konklúzió el van rejtve a premisszában. Az érvelés érvényes, de haszontalan. Nem ad hozzá semmilyen új információt.

A klasszikus példa: Isten azért létezik, mert a Biblia ezt mondja, és a Biblia Isten szava. A premissza feltételezi a következtetést. Az érvelés körkörös. Egy másik példa: Ez a könyv igaz, mert azt mondja, hogy igaz. A premissza feltételezi a következtetést. Az érvelés semmit sem bizonyít.

A kérdés feltevése példák

• A szólásszabadság azért fontos, mert nélküle nem tudnánk szabadon beszélni.
• Megbízható, mert mindig igazat mond.
• Ez a gyógyszer azért működik, mert hatékony.
• A törvény csak azért van, mert legális.
• Jó ember vagyok, mert jó dolgokat teszek.

A kérdésfeltevést néha körkörös érvelésnek nevezik. A két kifejezést gyakran felcserélhetően használják. Szigorúan véve a kérdésfeltevés egy tágabb kategória. Magában foglal minden olyan érvelést, ahol a premissza feltételezi a következtetést. A körkörös érvelés egy olyan speciális forma, ahol a következtetést premisszaként használják. A különbségtétel finom. A tévedés gyakori a mindennapi érvelésekben. Az emberek feltételezik, amit bizonyítani próbálnak. Nem veszik észre, hogy az érvelés körkörös. A megoldás az, hogy megkérdezzük: milyen bizonyítékok támasztják alá a premisszát? Ha a premissza csak a következtetés újrafogalmazása, akkor az érvelés kudarcot vall. Ez egy zárt ciklus. Sehová sem vezet. A kérdést felteszik, nem megválaszolják.