Egyes gondolatok azáltal nyernek erőt, hogy szemben állnak az ellentéteikkel. Az antitézis ellentétes szavak, kifejezések vagy gondolatok párhuzamos szerkezetben való egymás mellé helyezése. Az „Ez volt a legjobb idők, ez volt a legrosszabb idők” két szélsőséget állít egymás mellé úgy, hogy mindegyik kiélezi a másikat. Ez az eszköz a politikai retorikában, az irodalomban és a mindennapi vitákban is megjelenik, valahányszor egy beszélő egy éles ellentétre akar rávilágítani.

A hatékony antitézis az egyensúlyon alapul. Az ellentétes elemeknek nyelvtani formájukban hasonlóaknak kell lenniük, hogy az ellentét világos és ritmikus legyen. Az eredmény gyakran emlékezetes, mert az elme egyszerre érzékeli mind a szerkezet hasonlóságát, mind a jelentésbeli különbséget. Az írók arra használják, hogy egy álláspontot azzal határozzanak meg, ami nem az, vagy hogy egyetlen mondaton belül dramatizáljanak egy konfliktust.

Nem minden ellentét felel meg ennek a kritériumnak. A párhuzamos forma nélküli alkalmi oppozíció egyszerűen kontraszt. Az antitézis megköveteli a tudatos tükrözést, amely elegánssá és hangsúlyossá teszi az összecsapást. Ha sikeres, tiszta, hangsúlyos megkülönböztetést hagy a közönség számára, amelyet nehéz elfelejteni.