Amikor a vízben oldott oxigén koncentrációja annyira lecsökken, hogy stresszt okoz vagy elpusztítja az aerob élőlényeket, hipoxiáról beszélünk. A küszöbértékek fajonként változnak, de a körülbelül 2 milligramm/liter alatti értékeket széles körben használják a súlyos hipoxia gyakorlati definíciójaként.

A part menti oxigénhiány gyakran összefügg az eutrofizációval: a felesleges tápanyagok serkentik az algák növekedését, és a szerves anyagok későbbi lebomlása oxigént fogyaszt. A rétegződés megakadályozza a légkörből történő utánpótlást. A nyílt óceán oxigénminimum-zónái természetes módon fordulnak elő közepes mélységekben, ahol a szerves anyagok belélegzése és a keringés lassú; ezek a zónák egyes régiókban kitágulnak, ahogy az óceán melegszik és rétegződik.

A hipoxia megváltoztatja a táplálékhálózatokat, élőhely-sűrítést okoz a mobilis fajok számára, és tömeges pusztulást okozhat az ülő élőlények esetében. A part menti vizekben az oxigénszint monitorozása és a tápanyagbevitel csökkentése a fő kezelési válaszok. A nyílt óceánok oxigéntartalmának éghajlatváltozás által vezérelt változásai egyre nagyobb aggodalomra adnak okot a mélytengeri és a középvízi ökoszisztémák számára.

• Alacsony oldott oxigénszint
• Stresszolja vagy elpusztítja az aerob tengeri élővilágot
• Gyakran kapcsolódik a tápanyag-dúsuláshoz és rétegződéshez
• Terjeszkedés néhány nyílt óceáni régióban