A vízoszlop alapvető fizikai tulajdonságainak profilalkotásának standard eszköze a CTD – egy olyan műszercsomag, amely a vezetőképességet, a hőmérsékletet és a mélységet méri. Egy kutatóhajóról egy vezetőképes kábelen eresztik le, valós idejű adatokat küld a felszínre, miközben a vízmintavételi palackok rozettáját a kiválasztott mélységekben le lehet zárni.

A vezetőképességet sótartalommá, a nyomást mélységgé alakítják. Az így kapott profilok feltárják az óceán réteges szerkezetét, a víztömegek közötti határokat és a keveredés intenzitását. A CTDL-eket laboratóriumi szabványokhoz kalibrálják, így a különböző hajókról és évekből származó mérések összehasonlíthatók maradnak.

Szinte minden oceanográfiai expedíció CTD állomásokkal kezdődik. Az adatok modelleket táplálnak, kalibrálják a műholdas megfigyeléseket, és terepi adatokat szolgáltatnak az autonóm érzékelők számára. A modern CTD-k gyakran további érzékelőket is tartalmaznak az oxigén, a fluoreszcencia, a zavarosság vagy a pH mérésére, így egyetlen felvételből többparaméteres pillanatképet készítenek az óceán belsejéről.

• Vezetőképességet, hőmérsékletet és mélységet mérő műszer
• Elsődleges eszköz a vízoszlop profilalkotásához
• Gyakran párosítják vízmintavételi palackokkal
• Fizikai oceanográfiai adatkészletek alapjai