Bármely olyan szén-dioxid-tároló, amely egy adott időszak alatt több szenet nyel el, mint amennyit kibocsát, szén-dioxid-elnyelőként működik. Az óceán a bolygó legnagyobb aktív szén-elnyelője, amely a fosszilis tüzelőanyagok elégetése és az erdőirtás során felszabaduló szén-dioxid jelentős részét elnyelte.

Két fő folyamat hajtja az óceáni megkötést. Az oldhatósági pumpa hideg felszíni vizekbe oldja a CO2-t, amelyek később a mély óceánba süllyednek. A biológiai pumpa a fitoplankton által megkötött szenet a mélyebb rétegekbe szállítja süllyedő részecskék és függőleges migráció révén. A part menti vizes élőhelyek és a tengerifűágyak további, lokalizáltabb elnyelőkként működnek, amelyek az üledékben temetik el a szenet.

Ezen szén-dioxid-megkötők kapacitása nem korlátlan, és változhat a felmelegedés, a cirkulációs változások és az ökoszisztéma-átalakulás függvényében. Az óceáni szén-dioxid-megkötők monitorozásához felszíni mérések, belső megfigyelések és modellek kombinációja szükséges. A pontos számszerűsítés elengedhetetlen a globális szén-dioxid-kibocsátási költségvetés lezárásához és az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló stratégiák értékeléséhez.

• Több szenet elnyelő víztározó, mint amennyit kibocsát
• Az óceán a legnagyobb aktív nyelő
• Oldhatóság és biológiai pumpák által vezérelve
• A kapacitás változhat az éghajlat és az emberi hatások függvényében