A dallam olyan hangjegysorozat, amelyet a fül egyetlen, összefüggő sorként érzékel. Általában jellegzetes emelkedő és süllyedő hangmagasságok kontúrja, valamint tiszta ritmikus profilja van. A dallamok azok, amiket a legtöbb ember dúdol vagy emlékszik egy darab meghallgatása után.

Egy erős dallam egyensúlyban tartja az egységet és a változatosságot. Az ismétlődő motívumok felismerhetőséget teremtenek; az ellentétes gesztusok érdekesebbé teszik a dallamot. A dallamnak az alapul szolgáló harmóniához és más hangokhoz való viszonya határozza meg kifejező hatását. Egyes dallamok elsősorban lépésesek; mások drámai ugrásokat tartalmaznak.

A zeneszerzők a dallamokat a hangterjedelem, a tetőpont és a frázisszerkezet figyelembevételével alkotják. Az előadók dinamikával, artikulációval és finom időzítéssel alakítják őket. Sok stílusban a dallam a zenei identitás elsődleges hordozója, míg a harmónia és a textúra támogatja azt.

Még az összetett művek is gyakran tartalmaznak emlékezetes dallamszálakat, amelyek végigvezetik a hallgatót a formán.