Az írott zene feltételez egy előjegyzést, amely bizonyos hangokat emel vagy süllyeszt a darabon keresztül. Amikor a zeneszerzőnek egyetlen hangot kell megváltoztatnia ezen a rendszeren kívül, egy alteráció jelenik meg. Az éles félhanggal emeli a hangmagasságot, a bemély süllyeszti, a természetes pedig mindkettőt kioltja.

A alternáliák csak arra az ütemre vonatkoznak, amelyben előfordulnak, kivéve, ha egy ütemvonalon keresztül vannak kötve. Az előadók gondosan figyelik őket, mert egy kihagyott alternáliák megváltoztatják a dallam harmóniáját vagy színét. Néhány modern kottában a alternáliák szabadabban vannak leírva, de a hagyományos szabályok továbbra is az irányadók a legtöbb klasszikus és népszerű jelölésben.

A zeneszerzők a véletlenszerű részeket feszültségkeltésre, rövid modulációra vagy egyszerűen egy sor színezésére használják. A zenészek azonnal megtanulják olvasni ezeket, így a zene folyása soha nem szakad meg.

• Egyetlen hang hangmagasságát módosítja
• Éles, lapos vagy természetes szimbólumok
• Általában csak egy mérésig tart
• Kromatikus íráshoz elengedhetetlen