A ónos eső áttetsző jégdarabkákból áll, amelyek a talajra csapódva visszapattannak. Akkor keletkezik, amikor a hópelyhek átesnek a fagypont feletti levegőrétegen, és esőcseppekké olvadnak, majd a felszín közelében lévő mélyebb, fagypont alatti levegőrétegen áthaladva jéggé újra megfagynak.

A jégdarabkák általában kisebbek, mint a jégeső, és nem rendelkeznek a jégdarabok réteges szerkezetével. A ónos eső gyakran jellegzetes kopogó hangot ad ki az ablakokon és a tetőkön. Felhalmozódhat és csúszós felületeket hozhat létre, bár általában kevésbé veszélyes, mint a fagyott eső.

A téli csapadéktípus pontos előrejelzéséhez a fenti hőmérsékleti profil pontos ismerete szükséges. A meleg réteg mélységének apró változásai is a csapadékot hóból ónos esőbe, majd ónos esőbe változtathatják. A megfigyelők gondosan feljegyzik a ónos esőt, mert az utalásokat ad a vertikális hőmérsékleti szerkezetre.

Egyes régiókban a kifejezést másképp használják, így a hivatalos definíciók segítenek elkerülni a félreértéseket.