Az írásrendszerek a szöveget újrafelhasználható egységekre bontják. A graféma az írásrendszer legkisebb funkcionális egysége, nagyjából analóg a beszéd fonémájával.

Az ábécékben a grafémák nagyrészt betűknek felelnek meg, bár a kettős betűk (digráfok) önálló grafémákként is funkcionálhatnak. Más rendszerek karaktereket használnak szótagokként vagy morfémákként. A grafémák absztraktak; alakjuk szimbólumokként jelenik meg, amelyek betűtípustól és kézírástól függően változnak.

Az ortográfiai reform, az írás-olvasás oktatása és a digitális kódolás mind a világos grafémaelemzésen alapul. A grafémák és a fonetikai értékek összekeverése tévesen ábrázolja az írás és a beszéd közötti kapcsolatot. A tipológusok grafémakészleteket hasonlítanak össze az írásrendszerek osztályozásakor.

• Az írásrendszer legkisebb funkcionális egysége
• Vizuálisan ábrázolva karakterjelekkel
• Hangokat, szótagokat vagy morfémákat ábrázolhat
• Központi szerepet játszik a helyesírásban és az írás-olvasásban