Az írott szöveg hozzáállása a témájához és a közönségéhez a hangvétele. A hangnem lehet komoly, ironikus, játékos, távolságtartó, sürgető vagy melankolikus. A szóhasználat, a mondatszerkezet, a képi világ és a narrátor vagy beszélő általános álláspontja közvetíti. Ugyanazon esemény két beszámolója teljesen eltérőnek tűnhet a hangnembeli különbségek miatt.

Az olvasók gyorsan érzékelik a hangnemet, gyakran még azelőtt, hogy meg tudnák nevezni. A hivatalos hangnem távolságtartást teremt; a társalgási hangnem intimitást idéz elő. Az irónia a szavak szó szerinti jelentése és a mögöttük rejlő attitűd közötti szakadékon múlik. A hangnem következetlensége zavaró vagy mulatságos lehet, attól függően, hogy szándékos-e.

Az írók tudatosan szabályozzák a hangnemet, amikor átnézik a szöveget, és minden egyes részlet érzelmi és intellektuális színezetére figyelnek. Az irodalomban a hangnem az egyik fő eszköz, amellyel a szerző formálja az olvasó élményét. A hangnem felismerése ezért a figyelmes olvasás alapvető készsége.