A szleng az aktuálisnak és gyakran játékosnak tűnő informális nyelv. Olyan szavakból és kifejezésekből áll, amelyeket nagyon lazanak, néha múlandónak tartanak, és jellemzően bizonyos csoportokkal – fiatalokkal, szubkultúrákkal vagy szakmai körökkel – kapcsolódnak. A „menő”, a „szellemszerű” és az „irodalmi” szavak mind szolgáltak szlengként különböző időpontokban.

A szleng a csoporthoz tartozás jele, és tiszteletlen vagy szolidaritási attitűdöket fejezhet ki. Mivel gyorsan változik, a tegnapi szleng ma elavultnak hangozhat. Egyes szlengkifejezések végül bekerülnek a standard szókincsbe; a legtöbbjük elhalványul. A szlengszótárak megpróbálják megragadni a mozgó célpontot, de az élő nyelv mindig megelőzi a nyomtatott feljegyzést.

Azok az írók, akik kortárs beszédet vagy egy adott társadalmi környezetet szeretnének ábrázolni, gyakran használnak szlenget. A kockázat az, hogy a nyelv időszerűvé teszi a művet, vagy kizárja azokat az olvasókat, akik nem osztják a kódot. Könnyedén használva és a hitelesség iránti érzékkel, a szleng energiát és specifikusságot adhat a párbeszédnek és a narrációnak. Gondatlanul használva erőltetettnek vagy homályosnak tűnhet.