Az olyan szavak, mint az here, now és you csak akkor értelmesek, ha tudjuk, ki beszél és honnan. A deixis az a jelenség, amelyben bizonyos kifejezések referenciája a megnyilatkozás kontextusától – különösen a személytől, a helytől és az időtől – függ.

A személydeixis megkülönbözteti a beszélőt, a címzettet és másokat. A térbeli deixis a beszélő pozíciójához viszonyítva helyezi el az entitásokat. Az időbeli deixis az eseményeket a beszéd pillanatához köti. A deiktikus szavakat gyakran gesztusok kísérik, megerősítve azok kontextushoz kötött jellegét.

A nyelvek eltérően kódolják a deixist, beleértve a bonyolult irányító kifejezéseket vagy a tiszteletreméltó személyformákat. A fordítók és a párbeszédes rendszerek nehézségekkel küzdenek, amikor a deiktikus központok eltolódnak. A pragmatika a deixist annak alapvető bizonyítékaként kezeli, hogy a jelentés nem teljes mértékben rejlik a mondatokban.

• Kontextusfüggő hivatkozás személyre, helyre vagy időre
• Tartalmaz olyan kifejezéseket, mint az „én”, „itt” és „holnap”.
• Gyakran gesztusokkal támogatva
• A komplexitás nyelvenként változó