A beszédhangok nagyjából két csoportra oszthatók: nyílt légáramlásúakra és szűkületűekre. A mássalhangzó olyan beszédhang, amely a hangképző szervek légáramlásának részleges vagy teljes elzáródásával keletkezik.

A mássalhangzókat artikulációjuk helye, artikulációs módjuk és zöngésségük szerint osztályozzák. A zárhangok, a réshangok, a nazális hangok és a folyékony hangok különböző módokat illusztrálnak. A nyelvek az emberek által előállítható széles fonetikai lehetőségekből különböző készleteket választanak ki.

A mássalhangzó-csoportok, az asszimilációs szabályok és a szótagszerkezeti korlátok alakítják a fonotaktikát. A gyerekek bizonyos mássalhangzókat később sajátítanak el, mint másokat, ami a fejlődési beszédmintákban megmutatkozik. A fonetikus átírás a precíz mássalhangzójelekre támaszkodik, hogy rögzítse azokat az ellentéteket, amelyeket a hagyományos helyesírás nem vesz észre.

• Beszédhang akadályozott légáramlással
• Helyszín, mód és hangvétel jellemzi
• A készlet nyelvenként eltérő
• Központi szerepet játszik a fonotaktikában és a hangszerzési tanulmányokban