Az emberi lényeket számos társadalomban tulajdonként kezelték. A rabszolgaság az olyan emberek intézményes tulajdonlása és erőszakos kizsákmányolása, akiket törvényileg vagy szokásjoggal megfosztanak a személyes szabadságtól, és akiket másokért dolgozni kényszerítenek.

A formák a háztartási szolgáltatásoktól és az adósrabszolgaságtól a nagymértékű ültetvényes rendszerekig terjedtek. A transzatlanti rabszolga-kereskedelem erőszakkal több millió afrikait szállított Amerikába a tizenötödik és tizenkilencedik század között, hatalmas vagyont és mélyreható demográfiai és kulturális következményeket termelve. Más rabszolgarendszerek léteztek az ókori Földközi-tenger térségében, az iszlám világban, Afrikában és Ázsiában.

Az eltörlési mozgalmak végül a legtöbb joghatóságban kriminalizálták a jogi intézményt, a kényszerítő munka gyakorlata mégis megváltozott formákban fennmaradt. A történészek a rabszolgatársadalmak gazdasági logikáját, mindennapi ellenállását, kulturális kreativitását és hosszú távú örökségét vizsgálják. A téma továbbra is központi szerepet játszik az egyenlőtlenség és az emberi jogok megértésében.

• Emberek tulajdonlása és kényszerű kizsákmányolása
• Számos történelmi társaságban létezett
• A transzatlanti rendszer különösen nagyszabású volt
• Jogilag megszüntették, mégis maradandó örökséget hagytak maguk után