Amit egy társadalom meg akar őrizni, az mutatja meg, hogy mit értékel. Az örökség magában foglalja a korábbi generációktól örökölt és védelemre, valamint továbbadásra érdemesnek ítélt műemlékeket, hagyományokat, nyelveket és szokásokat.

A kézzelfogható örökség magában foglalja az épületeket, a műtárgyakat és a tájakat; a szellemi örökség magában foglalja a rituálékat, a kézművességet és a szóbeli hagyományokat. Nemzeti és nemzetközi szervezetek jelölnek ki helyszíneket és gyakorlatokat jogi védelemre. Gyakran vita alakul ki arról, hogy kinek az öröksége számít, és ki ellenőrzi annak értelmezését és gazdasági hasznát.

Az örökség egyesíthet vagy megoszthat. Támogatja a turizmust és az oktatást, de meg is fagyaszthatja az élő hagyományokat, vagy kizárhatja a marginalizált csoportokat. A történészek és az örökségvédelmi szakemberek a megőrzés és a változás, a hitelesség és az adaptáció közötti feszültséget oldják meg. Magának a koncepciónak is van története, amely az elit emlékművektől a tágabb kulturális kifejezésmódokig terjed.

• Megőrzésre érdemes örökölt hagyományok és műemlékek
• Magában foglalja a kézzelfogható és a nem kézzelfogható formákat
• Kijelölés és vitathatóság függvényében
• Egyensúlyt teremt a természetvédelem és az élő gyakorlat között