A lemezek nemcsak ütköznek, hanem szét is húzódnak. A divergáló határ az a zóna, ahol két tektonikus lemez eltávolodik egymástól, lehetővé téve az új kéreg kialakulását a feláramló magmából. A közép-óceáni hátságok a legkiterjedtebb példák erre.

Ahogy a lemezek szétválnak, a litoszféra elvékonyodik, az asztenoszféra megemelkedik, és a részleges olvadás bazaltos magmát hoz létre. A magma új óceáni kéregként szilárdul meg. A szárazföldön az eltérő határok hasadékvölgyeket hoznak létre, mint például a Kelet-afrikai-hasadék, vulkánokkal és tavakkal.

A tengerfenék szétterülése a széttartó határoknál hozta létre az elmúlt 200 millió évben a teljes óceáni litoszférát. A kéregben rögzített mágneses csíkok kulcsfontosságú bizonyítékot szolgáltattak a lemeztektonikára. A folyamat folyamatosan megújítja az óceánfeneket, miközben a régebbi kéreg a konvergens határoknál újrahasznosul.

• Lemezhatár, ahol a lemezek eltávolodnak egymástól
• Az új kéregképződés helyszíne
• Közép-óceáni hátságokként vagy kontinentális hasadékokként kifejezve
• A feláramlási köpeny és a magmatizmus hajtja