A különböző forrásokból származó DNS-t el lehet vágni és össze lehet varrni a laboratóriumban. A rekombináns DNS egy hibrid molekula, amely akkor keletkezik, amikor két vagy több eredetű genetikai anyag összekapcsolódik. A restrikciós enzimek kompatibilis végeket hoznak létre; a DNS-ligáz a fragmenseket egy folytonos szálba zárja.

A plazmidok a leggyakoribb hordozók. Egy bakteriális plazmidba beillesztett emberi gén élő sejtekbe másolható, majd később nagy mennyiségben kinyerhető. Ugyanezzel a megközelítéssel transzgénikus növényeket, génterápiás vektorokat és számtalan kutatási eszközt lehet létrehozni.

Az első rekombináns DNS-molekulákat az 1970-es évek elején állították elő, és tudományos izgalmat és nyilvános vitát váltottak ki. Ma már a technológia rutinszerű, mégis gondos tervezést igényel annak biztosítása érdekében, hogy a beillesztett gén megfelelően működjön, és ne zavarja meg a gazdaszervezetet. Minden egyes, mesterségesen létrehozott baktériumok által előállított inzulinfiola a rekombináns DNS praktikus terméke.

• Különböző biológiai forrásokból származó DNS-összeillesztés
• Restrikciós enzimekkel és ligázzal előállítva
• Plazmidokban vagy vírusvektorokban szaporítva
• A modern biotechnológia alapjai