A kémiai jelölők elnémíthatják a géneket anélkül, hogy megváltoztatnák az alapul szolgáló szekvenciát. A DNS-metiláció egy metilcsoport hozzáadása, általában a CpG-dinukleotidok citozin bázisaihoz. A promóter régiókban történő erős metiláció jellemzően gátolja a transzkripciót.

A metiláció mintázata a fejlődés során alakul ki, és a metiltranszferáz enzimek segítségével sejtosztódáson keresztül fenntartható. A környezeti tényezők, az életkor és a betegségek megváltoztatják a metilációs profilokat. A rendellenes metiláció a tumorszupresszor gének elnémításával vagy az onkogének aktiválásával járul hozzá a rákhoz.

A kutatók biszulfit-szekvenálással és tömbalapú módszerekkel térképezik fel a metilációt. Emlősöknél a metiláció elengedhetetlen az X-kromoszóma inaktiválásához és a genomiális imprintinghez. A demetilező gyógyszereket bizonyos rákterápiákban alkalmazzák az elnémított gének újraaktiválására. A jel visszafordítható, a környezetet a hosszú távú génszabályozáshoz köti.

• Metilcsoportok hozzáadása a DNS-hez
• Általában CpG helyeken fordul elő
• Gyakran elnyomja a génexpressziót
• Sejtosztódás útján örökölhető