Természeti erőforrásnak minősül minden, amit az ember a természetből használ. Ilyenek például az ásványok, a fosszilis tüzelőanyagok, a faanyag, az édesvíz, a termékeny talaj és a halak. Egyes erőforrások gyorsan megújulnak, mint például a napfény és a szél. Mások, mint például a szén és az olaj, több millió év alatt alakulnak ki. Ez a különbségtétel fontos a felhasználásuk módja szempontjából.

Az erőforrások nem kötöttek. Az, hogy mi számít erőforrásnak, a technológia és a gazdaság fejlődésével változik. Az urán értéktelen volt az atomreaktorok előtt. A lítium kuriózum volt az akkumulátorok előtt. A palaolaj hozzáférhetetlen volt a rétegrepesztés előtt. A technológia fejlődésével a korábban haszontalan anyagok értékessé válnak. Ahogy az erőforrások kimerülnek, az árak emelkednek, és helyettesítők jelennek meg.

Az erőforrások kezelése központi kihívást jelent. A túlzott felhasználás kimeríti őket. A kitermelés károsítja a tájakat és a közösségeket. A kereskedelem egyenetlenül osztja el őket. Az olajban vagy ásványokban gazdag országok gyakran küzdenek korrupcióval és konfliktusokkal. A megújuló energiára való áttérés az erőforrások fókuszát olyan ásványokra helyezi át, mint a lítium, a kobalt és a ritkaföldfémek. A szűkösség földrajza változik.

Gyakori típusok

• Ásványok és fémek
• Fosszilis tüzelőanyagok
• Faanyag és biomassza
• Friss víz
• Halászat és talaj