A kihalás a feltételes válasz gyengülése és végül eltűnése, amikor a feltételes inger ismételten megjelenik a feltétel nélküli inger nélkül, vagy amikor egy megerősített viselkedés már nem áll fenn megerősítésként.

A klasszikus kondicionálás során egy olyan hang, amely egykor ételt jósolt, elveszíti nyálképződést kiváltó erejét, ha az étel már nem következik. Az operatív kondicionálás során egy olyan emelőkarnyomás, amely egykor golyókat termelt, fokozatosan csökken, amikor a golyók leállnak. A kihalás nem ugyanaz, mint a felejtés vagy a tanulás elmulasztása; az eredeti asszociáció gyakran látens marad. A spontán felépülés egy pihenőidő után bekövetkezhet, és az újratanulás általában gyorsabb, mint az eredeti elsajátítás.

A kioltás az expozíciós terápiák alapja a szorongásos zavarok esetén. Azzal, hogy a beteg a várt negatív kimenetel nélkül szembesül a rettegett ingerrel, egy új biztonsági asszociációt tanul meg, amely versenyez a régi félelemmel. A folyamat gondos kezelést igényel; a hiányos kioltás vagy az eredeti kontextus visszatérése visszaállíthatja a választ.

A kihalás azt tanítja, hogy egy valaha megbízható előrejelző már nem megbízható. A viselkedés ennek megfelelően módosul.