Az „ember kontra én” egy belső konfliktus, amelyben a szereplő saját személyiségének, értékeinek vagy vágyainak ellentétes aspektusaival küzd. A csatatér az elme.

Egy főhős, aki ambíció és hűség, félelem és kötelesség, vagy két összeférhetetlen szerelem között őrlődik, ember és önmaga közötti konfliktust vív. A konfliktus lehet csendes, mégis döntő; külső események gyakran a nyilvánosság elé állítják. A megoldás választás, önmagunk elfogadása vagy a szakadék feloldásának tragikus kudarca révén jön létre. A szépirodalom pszichológiai mélysége nagymértékben függ az ilyen típusú küzdelemtől.

Az ember és az én közötti konfliktus gyakran összefonódik külső konfliktusokkal. A külső probléma válik azzá a próbatétellé, amely feltárja vagy felerősíti a belsőt. Az írók a küzdelmet döntési pontokon, monológokon, ellentmondásos viselkedésen, valamint a nyilvános szereplés és a magángondolatok közötti szakadékon keresztül ábrázolják. Az olvasók azért vonódnak be, mert a megosztottság élménye széles körben elterjedt.

Amikor a főszereplő fő ellenfele önmaga egy aspektusa, a konfliktus ember és én között zajlik.