Három légitársaság ellenőrzi a legtöbb útvonalat a Csendes-óceánon. Négy cég uralja a globális okostelefon-piacot. Néhány bank kezeli a vállalati hitelek nagy részét. Ezek oligopóliumok: olyan piacok, ahol néhány nagy eladó adja a kibocsátás nagy részét. A meghatározó jellemző az egymásrautaltság. Minden cég tudja, hogy árazási és kibocsátási döntései reakciót fognak kiváltani a versenytársakból.

Ez a kölcsönös függőség teszi az oligopóliumot a legösszetettebb elemzendő piaci struktúrává. A vállalatok agresszíven versenyezhetnek, lenyomva az árakat. Vagy összejátszhatnak, kifejezetten vagy hallgatólagosan, hogy magasan tartsák az árakat. Az OPEC-hez hasonló kartellek formális összejátszási megállapodások. A hallgatólagos összejátszást, ahol a vállalatok egyszerűen követik egymás árait, nehezebb felderíteni és üldözni. A játékelmélet a természetes eszköz ezeknek a helyzeteknek a tanulmányozására, mivel minden vállalat legjobb lépése attól függ, hogy mit tesznek a többiek.

Az oligopóliumok nem mindig rosszak a fogyasztók számára. A rivalizálás ösztönözheti az innovációt, ahogy azt a Samsung és az Apple is megmutatta az okostelefonok terén. De amikor a cégek inkább a marketingben, mint az árban versenyeznek, a fogyasztók többet fizethetnek anélkül, hogy sokkal többet kapnának. A trösztellenes hatóságok szorosan figyelik az oligopolisztikus piacokat, és blokkolják azokat az összeolvadásokat, amelyek a jelentős szereplők számát ötről négyre, vagy négyről háromra csökkentenék.

Oligopólium jellemzők

• Kevés nagy eladó
• Kölcsönös függőség a döntéshozatalban
• Belépési korlátok
• Összejátszás lehetősége
• Nem árverseny