A korai iPhone-alkalmazások bőrvarrással rendelkeztek. A Jegyzetek alkalmazás egy sárga jegyzettömbre hasonlított. A Podcastok alkalmazásnak orsós magnója volt. A szkeuomorfizmus egy olyan dizájnstílus, amely a valós világ textúráit, anyagait és tárgyait utánozza digitális felületeken. Az ötlet az volt, hogy az ismeretlen technológiát ismerősnek tegyék a fizikai világból kölcsönözve.

Az Apple Steve Jobs alatt támogatta ezt a stílust. Aztán 2013-ban az iOS 7 teljesen lecsupaszította ezt a stílust a flat design javára. A szkeuomorfizmus egyik napról a másikra poénná vált. De a stílus sosem tűnt el teljesen. Megjelenik a redőnyökhöz hasonlóan kattogó kameraalkalmazásokban, a lapozgató e-könyv-olvasókban és a papíron írt kézírást szimuláló jegyzetelő alkalmazásokban.

Miért használták a tervezők

• Az ismerős metaforák lerövidítik a tanulási időt
• A textúrák és az árnyékok sugallják az elemek viselkedését
• A fizikai jelek, például a gombok és kapcsolók, a rendelkezésre álló helyeket jelzik.

A kritika jogos. A túlzott szkeuomorfizmus elavultnak és zsúfoltnak tűnhet. A bőr textúrák nem segítenek senkinek sem megnyomni egy gombot. De néhány szkeuomorf jelzés valóban hasznos. Egy gomb alatti árnyék jelzi, hogy meg lehet nyomni. Egy kuka ikon megmutatja, hová kerülnek a törölt fájlok. A legjobb modern felhasználói felületek szelektíven kölcsönöznek elemeket, megtartják a funkcionális jelzéseket, és elhagyják a dekoratív nosztalgiát.