A színkör körben rendezi el a színárnyalatokat, hogy bemutassa kapcsolataikat. Isaac Newtont gyakran emlegetik az első kördiagramként 1666-ban, bár korábbi gondolkodók is hasonló elképzeléseket vizsgáltak. A kerék azóta számos formát öltött. Egyes változatok a vöröset, a sárgát és a kéket egyenlő pontokban helyezik el, a hagyományos festészet alapján. Mások a ciánt, a bíbort és a sárgát használják nyomtatáshoz, vagy a vöröset, a zöldet és a kéket a fényhez. Minden kerék más keverési rendszert tükröz.

A tervezők a kereket használják paletták építésére. Az egymással szemben lévő színek kiegészítik egymást és erős kontrasztot hoznak létre. Az egymás melletti színek analógok és harmonizálnak. Az egyenlő oldalú háromszög csúcsaiban lévő színek triádikus sémát alkotnak. Az osztott komplementer színsémában egy alapszín és a komplementer színéhez szomszédos két szín szerepel. Ezek a minták kiindulópontok, nem képletek. Egy olyan paletta, amely a keréken kiegyensúlyozottnak tűnik, adott kontextusban kudarcot vallhat, a megvilágítástól, az anyagtól és a kulturális asszociációktól függően.

Gyakori színkapcsolatok

• Kiegészítő: a keréken ellentétes oldalon.
• Analóg: a kerék mellett.
• Triádikus: három egyenletesen elosztott szín.
• Osztott komplementer: bázis plusz két közeli komplementer.

A színkör egy térkép, nem egy terület. Segít a tervezőknek meglátni az összefüggéseket, de a végső ítélet magában a munkában születik meg.