A villáskulcs megfogja és elforgatja a csavarokat és anyákat. Egyszerű szerszám, egyszerű feladattal: nyomatékot kell alkalmazni csúszás nélkül. A pofák vagy a dugókulcs illeszkedik a rögzítőelemhez, a fogantyú pedig erőt ad. Ha rosszul illeszkedik, a villáskulcs lekerekíti az anya sarkait. Ha jól illeszkedik, a rögzítőelem kielégítő reccsenéssel kilazul. A szerelők, vízvezeték-szerelők és lakatosok mind hordanak maguknál villáskulcsot. Ez a szerszám valamilyen formában már évszázadok óta létezik, és senki sem fejlesztette tovább az alapötletet.

A villáskulcsoknak sokféle típusa létezik. A nyitott végű villáskulcs U alakú pofával rendelkezik, és az anya két oldalát fogja meg. A keresztvilláskulcs tizenkét hegyű, zárt gyűrűvel rendelkezik, amely lehetővé teszi, hogy több sarkot megfogjon és szűk helyeken is dolgozzon. A kombinált villáskulcsnak mindegyikből van egy-egy. Az állítható villáskulcs mozgatható pofával rendelkezik, így egyetlen szerszám sokféle mérethez illik, bár könnyebben csúszik. A dugókulcs cserélhető dugókulcsokat és racsnis fogantyút használ, ami gyorsabb, mint egy fix villáskulcs áthelyezése. A csőkulcs recés pofákkal és önzáró markolattal rendelkezik, amelyet kerek csövekhez, nem pedig hatszögletű anyákhoz terveztek.

A méret fontosabb, mint a márka. A metrikus és az angolszász villáskulcsok nem felcserélhetők. Egy 13 mm-es villáskulcs egy 1/2 hüvelykes anyán lekerekíti azt. A villáskulcsnak szorosan kell illeszkednie, nem szabad remegnie. Makacs csavarokhoz egy hosszabb nyél vagy egy feszítővas növeli az erőt, de a túl nagy erő eltörheti a csavart vagy a villáskulcsot. A villáskulcs egy emelő. Megsokszorozza az erőt. Ez az ereje és a veszélye is.