Egy kutató tudni akarja, hogy egy új gyógyszer csökkenti-e a vérnyomást. Az egyik csoportnak a gyógyszert, a másiknak pedig a placebót adja. Mindkét csoportban megméri a vérnyomást. Az egyetlen különbség közöttük a gyógyszer. Ez egy kísérlet: egy kutatási módszer, ahol a változókat manipulálják az ok-okozati összefüggések meghatározása érdekében.

A kulcsjellemző a kontroll. A résztvevők véletlenszerű feltételekhez rendelésével a kutató biztos lehet benne, hogy az eredmények közötti bármilyen különbséget a manipuláció okozza, nem pedig a már meglévő különbségek. A véletlenszerű hozzárendelés az, ami megkülönbözteti a valódi kísérletet a korrelációs vizsgálattól. A korreláció azt mutatja, hogy két dolog együtt változik. A kísérlet azt mutatja, hogy az egyik okozza a másikat.

A kísérleteknek vannak korlátai. Lehetnek praktikusak, etikátlanok vagy mesterségesek. Nem lehet véletlenszerűen beosztani az embereket cigarettázásra. A hosszú távú hatásokat nem lehet könnyen laboratóriumban vizsgálni. És még a jól megtervezett kísérleteket is torzíthatják a keresleti jellemzők, ahol a résztvevők kitalálják a hipotézist, és megváltoztatják a viselkedésüket. A kettős vak eljárás, ahol sem a résztvevő, sem a kísérletező nem tudja, ki kapta a kezelést, az egyik módja ennek a torzításnak a csökkentésére. A módszer hatékony, de nem varázslatos.