A bankok a hatékonysági rátát használják annak mérésére, hogy mennyire jól kontrollálják a költségeket. Ez a mutató a nem kamatjellegű kiadásokat osztja a nettó kamatbevétel és a nem kamatjellegű bevétel összegével. Az alacsonyabb szám jobb. Az 50 százalékos hatékonysági ráta azt jelenti, hogy a bank 50 centet költ egy dollár bevétel elérésére.

Az arány a banki szektorban a leggyakoribb, de a koncepció máshol is alkalmazható. Általánosságban elmondható, hogy a hatékonysági arány azt méri, hogy egy vállalat mennyire jól használja fel eszközeit és kötelezettségeit jövedelemtermelésre. Egy gyártóvállalat nyomon követheti az egy alkalmazottra jutó bevételt. Egy kiskereskedő nyomon követheti az eladásokat négyzetméterenként. Mindegyik ugyanazon kérdés egy változata: mennyi kibocsátást kapunk a ráfordításunkért?

A hatékonysági mutatók hasznosak az összehasonlításhoz. Egy 45 százalékos mutatóval rendelkező bank karcsúbb, mint egy 70 százalékos. De a kontextus számít. Egy új technológiába jelentős összegeket befektető bank átmenetileg magas mutatóval rendelkezhet. Egy túl agresszív költségcsökkentést végrehajtó bank károsíthatja az ügyfélszolgálatot. A mutató egy pillanatkép, nem pedig egy ítélet. Azt mondja meg, hogy hová kell figyelni, nem pedig azt, hogy mire kell következtetni.