A távcső egy olyan eszköz, amely összegyűjti és felerősíti a távoli objektumok fényét. Két dolgot csinál: több fényt gyűjt be, mint az emberi szem, és finomabb részleteket képes felbontani. Minél nagyobb a rekesznyílás, annál több fényt gyűjt be, és annál élesebb a kép. Ezért építenek a csillagászok egyre nagyobb távcsöveket.

Két fő típusuk van. A refraktoros távcső lencséket használ a fény fókuszálására. A tükrös távcső tükröket használ. A mai nagy távcsövek többsége reflektor, mivel a tükrök sokkal nagyobbak lehetnek, mint a lencsék, és nem szenvednek kromatikus aberrációtól. A rádiótávcsövek parabolaantennákat használnak a rádióhullámok összegyűjtésére. A röntgentávcsövek beágyazott tükröket használnak a nagy energiájú sugárzás fókuszálására. Mindegyik típust más hullámhosszra tervezték.

A teleszkópok időgépek. Amikor egy csillagra nézünk, úgy látjuk, ahogyan évekkel ezelőtt volt. Amikor egy galaxist nézünk, úgy látjuk, ahogyan évmilliókkal ezelőtt volt. Minél messzebbre lát a teleszkóp, annál messzebbre tekint vissza az időben. A James Webb űrteleszkóp olyan galaxisokat lát, amelyek mindössze néhány százmillió évvel az ősrobbanás után keletkeztek.

A távcső az emberiség történelmének egyik legfontosabb találmánya. Megváltoztatta a helyünket a világegyetemben, és folyamatosan új csodákat tár fel.