Egy tiszta éjszakán a sarkok közelében az ég zöld, vörös és lila színben izzik. Ez egy sarki fény. Akkor keletkezik, amikor a Napból érkező töltéssel rendelkező részecskék, amelyeket a napszél szállít, a Föld magnetoszférájába csapódnak. A magnetoszféra a sarkok felé tereli őket, ahol a felső légkörben lévő oxigénnel és nitrogénnel ütköznek. Ezek az ütközések gerjesztik az atomokat, és ahogy azok ellazulnak, fényt bocsátanak ki.

A zöld a leggyakoribb szín, amelyet az oxigén termel körülbelül 100-150 kilométeres magasságban. A piros a magasabban lévő oxigénből származik. A lila és a kék a nitrogénből. A színek attól függenek, hogy melyik gázt éri a becsapódás, és milyen magasan történik az ütközés.

Az északi fények nem csak szépek. Az űridőjárás látható jelei, ugyanazon tevékenységé, amely megzavarhatja a műholdak, a rádiókommunikáció és az elektromos hálózatok működését. Az 1859-es Carrington-esemény miatt az Egyenlítő közelében láthatóvá váltak az északi fények, és leálltak a távírórendszerek. Egy hasonló vihar ma sokkal nagyobb károkat okozna.

A tudósok az aurorákat tanulmányozzák, hogy megértsék, hogyan reagál a magnetoszféra a naptevékenységre. A fény egy sokkal nagyobb jelenség csúcsa.