Belépve egy hatalmas szállodába vagy irodaházba, egy magasodó, üvegfallal teli, nyitott térben találhatja magát, oldalait erkélyek ölelik körül. Ez egy átrium – egy központi csarnok, amely fényt és levegőt enged az épület belsejébe. A rómaiak találták fel ezt a formát házaikhoz, de a modern építészek más okból újították fel: a nappali fény miatt.

Egy mély alaprajzú helyiségben az ablakoktól távol eső irodák barlangszerűek. Az átrium ezt a problémát egy függőleges tengely kialakításával oldja meg az épületben, lehetővé téve a napfény bejutását az alsóbb szintekre, és közös teret biztosítva a bent tartózkodóknak a látásra és a látszásra. Az üvegtető kint tartja az esőt, miközben beengedi a fényt.

Az átriumok társasági gyűjtőként is szolgálnak. Az emberek itt keresztezik az útjukat. A széleken kávézók és ülőhelyek csoportosulnak. A tűzvédelmi előírások gondosan kezelik őket – a füstszabályozás és a kijutás komoly tervezési kihívást jelent –, de ha jól vannak megépítve, az átrium az épület szívévé válik.

Nem minden átrium működik jól. A méret számít. Ha túl kicsi, akkor fénykútnak tűnik. Ha túl nagy, akkor üressé válik.