Az etológia az állatok viselkedésének tanulmányozása, különösen természetes körülmények között. Az 1930-as években alakult ki Konrad Lorenz, Niko Tinbergen és Karl von Frisch munkásságának köszönhetően, akik 1973-ban megosztva Nobel-díjat kaptak. Ragaszkodtak ahhoz, hogy a viselkedést terepen is meg kell figyelni, nem csak laboratóriumokban. A kacsák bevésődésével, a méhek kommunikációjával és az ösztönös, rögzült cselekvési mintázatokkal kapcsolatos munkájuk megalapozta ezt a tudományterületet.

Az etológusok azt kérdezik, hogyan fejlődik a viselkedés, mi váltja ki, hogyan fejlődött ki, és milyen funkciót tölt be. Ez a négy kérdés, melyeket Tinbergen fogalmazott meg, továbbra is központi keretet alkot. A terület átfedésben van az összehasonlító pszichológiával, a viselkedésökológiával és az evolúcióbiológiával. Hatással volt az antropológiára is, különösen az emberi természetről és a társas viselkedés biológiai gyökereiről szóló vitákban.

Klasszikus megállapítások

• Lenyomatvétel: a fiatal madarak követik az első mozgó tárgyat, amit meglátnak.
• Rögzült cselekvési minták: sztereotipikus válaszok meghatározott jelekre.
• A mézméhek billegető tánca az irányt és a távolságot közvetíti.
• Területi és udvarlási rituálék számos fajnál.

Az etológia emlékeztet minket arra, hogy az emberek is állatok, és hogy egyes társadalmi tendenciáinknak mély evolúciós gyökereik vannak.