A régészet a múltbeli emberi társadalmakat abból rekonstruálja, amit maguk után hagytak. A törött edények, az eltemetett falak, a lemészárolt csontok, a pollenszemek és az elhagyott eszközök mind információt hordoznak. A régészek nem véletlenszerűen ásnak. Felmérik a tájakat, elolvassák a műholdképeket, és gondosan mintákat vesznek, mielőtt a kőműveskanál a talajhoz érne. A kontextus ugyanolyan fontos, mint maga a tárgy: hol találtak valamit, mi feküdt mellette, és melyik rétegből származik.

A tudományág a mély őstörténetet és a közelmúlt történelmét öleli fel. Egyes régészek több millió évvel ezelőtti kőeszközöket vizsgálnak; mások 19. századi gyárakat vagy rabszolganegyedeket ásnak ki. A módszerek közé tartozik a rétegtan, a radiokarbonos kormeghatározás, a maradványelemzés, és egyre inkább a DNS- és izotópvizsgálatok. Az ásatások romboló hatásúak, ezért a feljegyzések aprólékosak, a publikálás pedig etikai kötelezettség. Sok projekt ma már bevonja a leszármazott közösségeket a ásatások és a kiállítások tárgyának eldöntésébe.

A kereskedelem alapvető eszközei

• Földmérési és távérzékelési módszerekkel ásás nélküli helyszíneket lehet felkutatni.
• Rétegtani feltárás a szekvencia és az összefüggés megállapítására.
• Kormeghatározási módszerek a radiokarbontól a dendrokronológiáig.
• Műtárgyak, talajok és szerves maradványok laboratóriumi elemzése.

Minden ásatás elpusztítja a vizsgált lelőhelyet. Ez a tény meghatározza, hogyan tervezik, dokumentálják és osztják meg a régészek a munkájukat.