A csatorna egy mesterséges vízi út, amelyet öntözésre, vízelvezetésre, hajózásra vagy vízellátásra szolgáló víz szállítására építettek. A mezőgazdaságban az öntözőcsatornák a kis földárkoktól a nagy, betonnal bélelt csatornákig terjednek, amelyek folyókból, víztározókból vagy gátakból szállítják a vizet a mezőkre. A legkorábbi csatornák az ókori Mezopotámiából származnak, Kr. e. 4000 körül, ahol árpát és búzát öntöztek; hasonló rendszerek jelentek meg Egyiptomban, az Indus-völgyben és Kínában. A római és középkori mérnökök kiterjedt csatornahálózatokat építettek, és a 17-19. században csatornaépítési fellendülés volt tapasztalható Európában és Észak-Amerikában, amelyet mind a szállítási, mind az öntözési igények vezéreltek. A modern öntözőcsatornák közé tartoznak a béleletlen csatornák, amelyekből a víz szivárog, valamint a bélelt vagy csővezetékes rendszerek, amelyek javítják a hatékonyságot. Főbb példák közé tartoznak az Indus-medence csatornái Pakisztánban, a kaliforniai vízvezeték és a kínai Nagy-csatorna. A csatornagazdálkodás magában foglalja az ütemezést, a karbantartást, valamint a pangó víz és a szikesedés kezelését, gyakran felszín alatti vízelvezetéssel és a talajvíz együttes felhasználásával.