A rügyezés az oltás egyik formája, amelynek során az egyik növény egyetlen rügyét, az oltványt, beültetik egy másik növény, az alany kérgébe vagy szárába, így a keletkező hajtás ebből a rügyből nő. Széles körben alkalmazzák a gyümölcsfák szaporításában, különösen az alma, körte, őszibarack, szilva, cseresznye, rózsa és citrusfélék esetében, mert gyorsabb és kevesebb oltványfát igényel, mint az egész ágra oltás. A technika évszázadokra nyúlik vissza; az ókori rómaiak gyakorolták a szemzés egy formáját, amelyet a 18. és 19. században finomítottak az európai faiskolákban. A gyakori módszerek közé tartozik a T-rügyezés (pajzsrügyezés), a csorbaszemzés és a foltszemzés, amelyek mindegyike más-más fajhoz és évszakhoz illik. A legjobb idő általában a nyár vége, amikor a kéreg könnyen lecsúszik, és a rügyek érettek. A beültetés után a rügyet szalaggal vagy gumiszalaggal átkötik; a következő tavasszal a rügy feletti alanyt visszavágják, hogy kikényszerítsék az új hajtás kifejlődését. A rügyezés lehetővé teszi a klonális szaporítást, a betegségek elkerülését, valamint a kívánatos oltvány- és alanytulajdonságok kombinációját.