Egy hagyomány azt tanítja, hogy bizonyos cselekedetek, gondolatok vagy állapotok sértik az isteni akaratot vagy a világegyetem erkölcsi rendjét. Ezek a vétségek bűnök. Ez a fogalom a vallási etikát és a megbocsátás vagy megtisztulás szükségességét strukturálja.

A bűn értelmezhető lázadásként, tudatlanságként, egyensúlyhiányként vagy kapcsolati kudarcként. Egyes rendszerek az egyéni bűnösséget hangsúlyozzák; mások a kollektív vagy strukturális dimenziókat hangsúlyozzák. A halandó és a bocsánatos, illetve a szándékos és a nem szándékos közötti különbségtétel különböző tanításokban jelenik meg. A vallomás, a vezeklés és a bűnbánat hétköznapi válaszok.

A bűn tana az emberi létet többnek diagnosztizálja, mint puszta tökéletlenséget. Megnyitja a helyreállítás lehetőségét is. A kritikusok elnyomónak találják a koncepciót; a gyakorlók realisztikusnak és végső soron reménytelinek. Az, hogy egy hagyomány hogyan határozza meg a bűnt, nagyban meghatározza, hogyan értelmezi az üdvösséget.

A bűn a szakadékot nevezi meg aközött, ami van, és aminek lennie kellene a szent előtt.