A bűnbánat több, mint sajnálkozás. Bibliai nyelven a gondolkodásmód megváltozása, amely irányváltást eredményez. A héber szó, amelyet gyakran „megbánásnak” fordítanak, megfordulást vagy visszatérést jelent; a görög szó gondolkodásmód vagy cél megváltozását jelenti. Mindkettő az egész ember Isten felé való újraorientációjára utal.

Keresztelő János és Jézus is ugyanazzal a felhívással kezdték nyilvános szolgálatukat: térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa. A felhívás feltételezi, hogy az emberek rossz irányba mutatnak, és meg kell változtatniuk az irányt. A konkrét bűnök megvallása a folyamat része, de a mélyebb mozgalom az önuralomról való elfordulás és az Isten irgalmába vetett bizalom. A tékozló fiú példázatában a fiatalabb testvér „magában tér”, és úgy dönt, hogy hazamegy; az apa üdvözlése teszi teljessé a kegyelem által kielégített bűnbánat képét.

A keresztény hagyomány különbséget tesz a megtörtség – a büntetéstől való félelem – és a megbánás – Isten megbántása miatti szomorúság – között. Az őszinte bűnbánatot az utóbbi jellemzi, bár a tökéletlen indítékok is lehetnek a kiindulópont. A gyakorlatban a bűnbánat ritkán egyetlen drámai pillanat. Megismétlődik, valahányszor a hívő felismeri az elsodródást és visszatér.

Bűnbánat nélkül a megbocsátásról való beszéd elvont marad. Vele együtt az újrakezdés lehetősége kézzelfoghatóvá válik.