Egy fallal körülvett komplexum szerzetesek vagy apácák közösségének ad otthont, akik közös szabály alatt imádsággal, munkával és kölcsönös támogatással teli életet élnek. Ez a komplexum egy kolostor. Fizikai és társadalmi környezetet biztosít a szerzetesi hivatáshoz.

A kolostorok évszázadokon át megőrizték a tudást, fejlesztették a mezőgazdaságot és vendégszeretetet nyújtottak. A napi beosztás egyensúlyban tartja a liturgikus imát, a fizikai munkát, a tanulást és a pihenést. Az építészet középpontjában jellemzően egy templom vagy kápolna áll, körülötte hálótermekkel, ebédlővel és munkaterületekkel. Néhány kolostor zárt térben marad; mások aktívan részt vesznek a környező társadalomban.

A látogatók gyakran megjegyzik a rendezett nyugalom légkörét. A gazdasági önellátás hagyományos ideál volt, amelyet mezőgazdaság, kézművesség vagy vendégházak révén értek el. A modern kolostorok kisebb létszámú közösségekhez alkalmazkodnak, miközben folytatják a közös ima alapvető ritmusát. Maguk az épületek az emlékezet és a szépség tárházaivá válnak.

Egy kolostor láthatóvá teszi az Isten keresése köré szerveződő egész életet.