Valaki tudomást szerez egy másik szerencsétlenségéről, és bánatot vagy aggodalmat érez iránta anélkül, hogy feltétlenül ugyanazt az érzelmi állapotot érezné. Az együttérzés a másik szenvedése iránti törődés és aggodalom érzése.

Ez különbözik az empátiától, amely magában foglalja a másik érzéseinek megosztását vagy szoros megértését. Az együttérzés motiválhatja a segítő viselkedést, és gyakran együtt jár a szorongás enyhítésének vágyával. A fejlődés korai szakaszában jelenik meg, és az együttérzés kulturális normái ösztönzik.

A túlzott vagy szelektív együttérzés elfogult segítéshez vagy érzelmi kimerüléshez vezethet. A professzionális gondozásban a kiegyensúlyozott együttérzés támogatja az elkötelezettséget anélkül, hogy túlterhelné a segítőt. Az együttérzés kifejezése – szóban, arckifejezéssel vagy gyakorlati módon – a veszteségre és a nehézségekre adott társadalmi válasz részét képezi. Az együttérzés az elismert sebezhetőségen keresztül köti össze az embereket.

A másik iránti érzés egyike azon hétköznapi kötelékeknek, amelyek összetartják a társasági életet.