Az a mentális tevékenység, amely a teljes tudatosság szintjére nem jut el, befolyásolja a tapasztalatokat és a viselkedést, gyakran tudatalattinak minősül. A kifejezést lazábban használják, mint a pszichoanalitikus tudattalant, és jellemzően a figyelmi küszöb alatti folyamatokra utal.

Ilyenek például az automatikus készségek, az implicit torzítások, az előfeszítő hatások és a megoldás hirtelen megjelenése egy inkubációs időszak után. A tudatalatti folyamatok az érzékelés, a cselekvés és az értékelés rutinszerű aspektusait kezelik, korlátozott tudatos kapacitást szabadítva fel az új igények számára. Ezekre közvetett mérésekből lehet következtetni, mint például a reakcióidők, a fiziológiai válaszok és az implicit feladatokban nyújtott teljesítmény.

A tudatos és a tudatalatti közötti határ átjárható; a tréning automatizálhatja az ellenőrzött folyamatokat, a figyelem pedig bizonyos automatikus folyamatokat tudatossá tehet. A köznyelv néha több titokzatos erőt tulajdonít a tudatalattinak, mint amennyit a bizonyítékok alátámasztanak. Tudományosan továbbra is hasznos címke a figyelem reflektorfényén kívül eső mentális műveletek széles skálájára.

• A teljes tudatosságon kívüli mentális tevékenység
• Befolyásolja a viselkedést és a tapasztalatokat
• Tartalmazza a készségeket, az előkészítést és az implicit értékelést
• Közvetett viselkedési mérésekből következtetve