A páciens szabadon asszociál, álmokról számol be, és fokozatosan tudatosul benne korábban fel nem ismert konfliktus. A pszichoanalízis Sigmund Freud által kidolgozott terápiás megközelítés és elmeelmélet, amely a tudattalan folyamatokat, a korai tapasztalatokat és a mentális produkciók értelmezését hangsúlyozza.

A klasszikus technika gyakori üléseket, kanapé használatát és az áttételre való összpontosítást foglalja magában – a múltbeli kapcsolati minták újraélését az elemzővel. A későbbi fejlesztések, beleértve a tárgykapcsolatokat és a kortárs kapcsolati megközelítéseket, továbbra is a tudattalan jelentésre helyezik a hangsúlyt, miközben módosítják a technikát és az elméletet. Az empirikus alátámasztás az egyes állítások szerint változik; néhány alapvető ötletet felülvizsgáltak vagy elvetettek, míg az implicit kapcsolati minták feltárásának klinikai értéke továbbra is befolyásos.

A pszichoanalízis formálta a huszadik századi kultúrát, és ma is számos mélypszichoterápiás formát meghatároz. Maradandó hozzájárulása az a kitartás, hogy a mentális élet nagy része a tudatosságon kívül működik, és hogy annak tudatosítása enyhítheti a szenvedést.

A múlt, amire nem emlékezünk, gyakran megismétlődik a jelenlegi kapcsolatban.