Egy név, ami tegnap még elérhető volt, ma már nincs. A felejtés az emlékezetben tárolt információkhoz való hozzáférés elvesztése. Ez a kognitív rendszer normális és gyakran adaptív tulajdonsága, amelynek prioritásokat kell felállítania.

Az okok közé tartozik az időbeli hanyatlás, a versengő emlékek interferenciája, a hiányzó jelzések miatti előhívási sikertelenség, valamint a fájdalmas anyag motivált elfelejtése. Az Ebbinghaus által leírt híres felejtési görbe gyors kezdeti veszteséget mutat, amelyet lassabb hanyatlás követ. Az alvás, az időzített előhívás és az érzelmi jelentőség mind lassú felejtést mutat.

A kóros felejtés amnéziában, demenciában és bizonyos disszociatív állapotokban jelentkezik. A hétköznapi életben a felejtés védelmet nyújt a mentális zsúfoltság ellen, és lehetővé teszi a tudás frissítését. Azok a stratégiák, amelyek javítják a kódolást és gazdag előhívási jelzéseket biztosítanak, csökkentik a nem kívánt felejtést. Az elme úgy van kialakítva, hogy felejtsen, és emlékezzen is.

Ami eltűnik az emlékezetből, az gyakran helyet ad annak, ami még számít.