Egy síró csecsemő elcsendesedik, amikor egy ismerős gondozó felemeli. Ez a gyors megnyugvás a kötődést tükrözi – a mély érzelmi köteléket, amely a gyermek és a gondozó között alakul ki, és meghatározza, hogy a gyermek hogyan viszonyul később a kapcsolataihoz.

John Bowlby és Mary Ainsworth feltérképezték a mintázatokat: a biztonságos kötődés a következetes, reagáló gondoskodásból fakad; a bizonytalan formák akkor jelentkeznek, amikor a gondoskodás kiszámíthatatlan, elutasító vagy ijesztő. Ezek a korai minták befolyásolják a felnőttkori romantikus kötelékeket, barátságokat, sőt még a munkahelyi viselkedést is. A kötődés nem rögzül kétéves korban; a későbbi kapcsolatok felülvizsgálhatják az énről és másokról alkotott belső munkamodelleket.

A kutatók továbbra is a Furcsa Helyzetek eljárását használják a csecsemőkori kötődés osztályozására, míg a felnőttkori mérések interjúkra és kérdőívekre támaszkodnak. A kötődésre összpontosító terápia célja, hogy korrekciós érzelmi élményt teremtsen egy megbízható kapcsolatban. A korai kötelékek minősége továbbra is az egyik legerősebb előrejelzője a későbbi érzelmi szabályozásnak és a szociális kompetenciának.

A gyermekkori biztos alap biztonságosabbá teszi a tágabb világ felfedezését.