A reprezentativitási heurisztika az a tendencia, hogy egy esemény valószínűségét egy prototípushoz vagy sztereotípiához való illeszkedés mértéke alapján ítéljük meg, ahelyett, hogy alaparányok vagy más statisztikai információk alapján ítélnénk meg.

Ha egy csendes, rendezett, verseket kedvelő személyt írunk le, sokan nagyobb valószínűséggel tartják a könyvtárosnak, mint annak a valószínűségét, hogy az illető értékesítő, annak ellenére, hogy az értékesítők száma jóval meghaladja a könyvtárosokét. A leírás jobban illeszkedik a könyvtáros prototípusához, így a reprezentativitás felülírja az alaparányokra vonatkozó információkat. A heurisztika hatékony és gyakran pontos, mégis szisztematikus hibákat eredményez, amikor a sztereotípiák erősek, és az alaparányokat figyelmen kívül hagyjuk.

Kahneman és Tversky klasszikus tanulmányok sorozatában azonosították az elfogultságot. Ez hozzájárul a konjunkciós hibákhoz, a véletlenszerűség téves megítéléséhez és az átlaghoz való regresszió elhanyagolásához. A heurisztika ismerete javíthatja az ítélőképességet, de a prototípus vonzereje még a statisztikailag kifinomult emberek körében is erős marad.

Amikor egy mentális képhez való hasonlóság meghaladja a tényleges gyakoriságot, a reprezentativitási heurisztika működik.