A faktoranalízis egy statisztikai eljárás, amely a kapcsolódó elemek vagy változók csoportjait azonosítja. Egy nagyszámú mérési eredményt kisebb számú mögöttes dimenzióra, vagy faktorra redukál.

Az intelligenciakutatásban számos különböző mentális teszt faktoranalízise feltárt egy általános faktort, a g-t, amely a megosztott variancia nagy részét magyarázza, a verbális, térbeli és egyéb képességekre vonatkozó specifikusabb faktorok mellett. A személyiségkutatásban ugyanez a módszer hozta létre az ötfaktoros modellt – nyitottság, lelkiismeretesség, extraverzió, barátságosság és neuroticizmus – azáltal, hogy kimutatta, hogy több ezer tulajdonságjelző csoportosul ezekbe a tág dimenziókba.

A technika a korrelációs mintázatokat vizsgálja. Az egymással szorosan korreláló változókról feltételezzük, hogy egy közös mögöttes tényezőt tükröznek. A különböző extrakciós és rotációs módszerek némileg eltérő megoldásokat eredményezhetnek, így az értelmezés statisztikai megítélést és elméleti érzéket is igényel. A faktoranalízis feltáró jellegű, ha a szerkezet ismeretlen, és megerősítő jellegű, ha egy hipotézisben szereplő szerkezetet tesztelnek.

Amikor egy tömegnyi átfedő mértéket kell koherens dimenziókká egyszerűsíteni, a faktoranalízis a standard eszköz.