A köztársaságokban az államfő gyakran az elnök. A hivatal nagyrészt ceremoniális lehet, vagy elnöki rendszerekben a törvényhozástól függetlenül választott központi végrehajtó hatalom.

Az elnöki hatáskörök jellemzően magukban foglalják a fegyveres erők irányítását, a külkapcsolatok ápolását, a magas rangú tisztviselők kinevezését, valamint a jogszabályok aláírását vagy megvétózását. A mandátumok hossza és korlátai változóak. A közvetlen választás személyes mandátumot ad az elnöknek; a közvetett választás egy elektori kollégium vagy parlament útján megváltoztatja a választók és a pártok közötti viszonyt.

A láthatóság és a hatalom egyetlen személyben való koncentrációja döntő vezetést és a személyeskedés kockázatát egyaránt teremti. A törvényhozással fenntartott kapcsolatok lehetnek együttműködőek vagy antagonisztikusak a pártos ellenőrzéstől és az intézményi szabályoktól függően. Az impeachment vagy azzal egyenértékű eljárások jelentik az elnöki kötelességszegés elleni végső eszközt.

Egy elnök formális hatalma csak a történet egy részét képezi; a képességek és a körülmények határozzák meg, hogy ezek mennyire teljes mértékben valósulnak meg.