A nemzet iránti hűség és az a meggyőződés, hogy a nemzeti érdekeknek kell elsőbbséget élvezniük, formálja a nacionalizmust mint politikai erőt. Táplálhatja a birodalom elleni felszabadító mozgalmakat, valamint kirekesztő vagy terjeszkedő politikákat is előidézhet.

A nacionalizmus a közös nyelv, kultúra, történelem vagy etnikai hovatartozás köré szerveződik. A polgári változatok a közös politikai értékeket és intézményeket hangsúlyozzák; az etnikai változatok a származást és a kulturális homogenitást hangsúlyozzák. Mindkettő inspirálta az államépítést, és mindkettő igazolta a kívülállóként definiáltak elleni diszkriminációt vagy erőszakot.

A kortárs politikában a nacionalizmus a bevándorlásról, a kereskedelemről, a szuverenitásról és a nemzetközi intézményekről szóló vitákban jelenik meg. Támogatói azzal érvelnek, hogy védi az önrendelkezést és a kulturális folytonosságot. A kritikusok arra figyelmeztetnek, hogy idegengyűlöletbe süllyedhet, és alááshatja az együttműködést a közös problémák megoldásában. A nacionalista érzelmek intenzitása a gazdasági szorongással, a demográfiai változásokkal és az elit jelzéseivel ingadozik.

• Előnyben részesíti a nemzeti identitást és érdekeket
• Lehet polgári vagy etnikai hangsúlyú
• A felszabadulást és a kirekesztést egyaránt ösztönzi
• Formálja a bevándorlási, kereskedelmi és külpolitikai vitákat