A fasizmus egy olyan autoriter nacionalista ideológia, amely dicsőíti az államot vagy a fajt, elnyomja az ellenzéket, és tömeges szervezkedés és propaganda révén mozgósítja a társadalmat. A huszadik század elején alakult ki Európában, és leginkább Mussolini Olaszországához, valamint – faji formában – Hitler Németországához köthető.

A fasiszta mozgalmak elutasították mind a liberális demokráciát, mind a marxista szocializmust. Hangsúlyozták a hierarchiát, a küzdelmet és a vezetés elvét. Hatalomba kerülve lebontották a független intézményeket, ellenőrizték a kultúrát és az oktatást, és agresszív külpolitikát folytattak. A fasiszta rezsimek, különösen a náci változat emberi ára továbbra is központi figyelmeztetés a politikai emlékezetben.

A tudósok vitatkoznak a kifejezés pontos határairól és a későbbi mozgalmakra való alkalmazhatóságáról. A főbb jellemzők közé tartozik az ultranacionalizmus, a demokratikus pluralizmus megvetése, valamint az állam és a párthatalom összeolvadása. A fasizmus megértése továbbra is fontos az olyan autoriter minták felismeréséhez, amelyek hasonló témákat újra és újra feldolgoznak új kontextusokban.

A tengelyhatalmak 1945-ös veresége hiteltelenné tette a fasizmust mint kormányzati modellt, ideológiai töredékei mégis időről időre felbukkannak.