A szabadság a külső kényszer nélküli cselekvés képessége. Ez a filozófia egyik legvitatottabb fogalma. Isaiah Berlin megkülönböztette a negatív szabadságot, ami a beavatkozástól való szabadságot, és a pozitív szabadságot, ami a benne rejlő lehetőségek kibontakoztatásának szabadsága. A negatív szabadság az akadályok hiányáról szól. A pozitív szabadság az önuralomról és az önmegvalósításról. Mindkettő számít, és ütközhetnek egymással. Egy olyan állam, amely eltávolítja az akadályokat, ráerőltetheti a saját elképzeléseit arról, hogy mivé kellene válnod.

A filozófusok vitatkoztak arról, hogy a szabadság összeegyeztethető-e a determinizmussal, hogy anyagi feltételeket igényel-e, és hogy egyéni vagy kollektív. Locke azt állította, hogy a szabadság természetes jog, amelyet mások jogai korlátoznak. Rousseau azt állította, hogy az igazi szabadság az engedelmesség egy olyan törvénynek, amelyet mi magunk adunk magunknak. Hegel a szabadságot a történelem céljának tekintette, amely az etikai életben valósul meg. Marx azt állította, hogy a szabadság gazdasági emancipációt igényel, nem csak politikai jogokat. Az egzisztencialisták hangsúlyozták a személyes szabadságot és felelősséget. A feministák és a kritikai teoretikusok kimutatták, hogyan alakítja a szabadságot a nem, a faj és az osztály. A szabadság nem egyetlen dolog. Ez egy eszmék családja, mindegyiknek megvan a saját története és politikája.

A szabadság fajtái

• Negatív. Zavarástól való mentesség.
• Pozitív. Szabadság a benned rejlő lehetőségek kibontakoztatására.
• Politikai. A kormányzásban való részvétel szabadsága.
• Gazdasági. Szabadság a nélkülözéstől és a kizsákmányolástól.

A szabadságot gyakran jognak nevezik. De egyben feltétel is, és a feltételek egyenlőtlenek lehetnek.