A tévedés egy olyan érvelési hiba, amely aláássa az érvelést. Lehet formális, ami azt jelenti, hogy az érvelés szerkezete érvénytelen, vagy informális, ami azt jelenti, hogy a tartalom vagy a kontextus rosszá teszi az érvelést. A formális tévedések közé tartozik a következmény megerősítése és az előzmény tagadása. Az informális tévedések közé tartozik az ad hominem, a szalmabáb, a hamis dilemma és a tekintélyre való hivatkozás. A tévedések ismerete segít felismerni a rossz érveket, és elkerülni, hogy saját magunk fogalmazzuk meg őket.

A tévhitek nem mindig nyilvánvalóak. Egy szalmabáb félreértelmezi az ellenfél álláspontját. Egy hamis dilemma két lehetőséget kínál, amikor több is létezik. A tekintélyre való hivatkozás egy a szakterületén kívüli szakértőt idéz. Egy csúszós lejtő azt állítja, hogy egyetlen lépés elkerülhetetlenül katasztrófához vezet. Néhány tévhit meggyőző, mert kognitív torzításokat használ ki. Az ad hominem támadás relevánsnak tűnik, pedig nem az. A vándorlás vonzereje a valahová tartozás vágyára játszik. A kritikai gondolkodás magában foglalja ezen minták felismerésének megtanulását, és annak a kérdésnek a felvetését, hogy az érvelés megállja-e a helyét nélkülük.

Gyakori tévedések

• Ad hominem. A személyt támadom, nem az érvet.
• Szalmabáb. Az ellenfél álláspontjának félreértelmezése.
• Hamis dilemma. Két lehetőség felvetése, amikor több is létezik.
• Hivatkozás a tekintélyre. Szakterületén kívüli szakértő idézése.
• Csúszós lejtő. Egyetlen lépcsőfok igénylése elkerülhetetlenül katasztrófához vezet.

Nem minden rossz érvelés tartalmaz név szerint megnevezett érvelési hibát. Néha egyszerűen gyenge az érvelés. A tévedések a diagnózis eszközei, nem pedig az ítélkezés helyettesítői.