A gonosz szót a legrosszabb rossz cselekedetekre használjuk. Túlmutat a puszta ártáson. Szándékos kegyetlenségre, a pusztítás akaratára, valami szent megsértésére utal. A filozófusok vitatkoztak arról, hogy a gonosz pozitív erő-e, vagy hiány, a jó hiánya. Ágoston az utóbbit vallotta: a gonosznak nincs saját lényege. Elfordulás Istentől, a jó megrontása. Mások a rosszat a világ valós jellemzőjeként kezelik, nem csupán hiányként.

A gonosz problémája az egyik legrégebbi érv Isten létezése ellen. Ha Isten mindenható és mindenható jó, miért létezik a gonosz? A válaszok közé tartozik a szabad akarat védelme, amely szerint a gonosz az igazi szabadság ára; a lélekkeltő teodicea, amely szerint a szenvedés építi a jellemet; és a szkeptikus válasz, amely szerint nem ítélhetjük meg Isten indokait. A probléma továbbra is él a vallásfilozófiában. A világi filozófusok a gonoszt az erkölcspszichológia szempontjából tanulmányozzák, és azt kérdezik, hogyan követnek el a hétköznapi emberek atrocitásokat. Hannah Arendt „a gonosz banalitása” kifejezése azt a gondolatot ragadta meg, hogy a nagy kár a meggondolatlanságból, nem pedig a szörnyű szándékból származhat.

A gonosz megközelítései

• Nemzetség. A gonosz a jó hiánya.
• Dualizmus. A gonosz a jóval ellentétes erő.
• Theodicy. Isten igazolása a gonosszal szemben.
• Erkölcslélektan. Hogyan jutnak el az emberek a gonoszsághoz.

A gonosz egy erkölcsileg terhelt fogalom. Valamit gonosznak nevezni nem csupán leírást jelent, hanem elítélést is jelent.